A vészharangokat már 2009 őszén megkongatták, azóta pedig egyre jobban dominálja a közösségekről való elmélkedéseket az adatbiztonság kérdése. Tény, hogy rendkívüli mértékben “szocializálódunk”, a technológiák pedig mindig egy lépéssel előrébb járnak a tömegek bölcsességénél. A közösségi oldalakon boldog-boldogtalannal kapcsolatokat alakítunk ki, a megosztott információk pedig önálló életre kelnek a neten.
A közösségi hálózatok fejlődéséhez nagy számú kapcsolatokra, és a résztvevők által megosztott információk minél egyszerűbb átjárhatóságára is szükség van. Ami azonban a közösségi oldalaknak jó, nem egyértelműen jó a felhasználóknak. A neten közreadott személyes információk számos visszaélés melegágyát jelentik, de jobb esetben is kényelmetlen szituációk elé állíthatják az embert otthon, vagy a munkahelyén.
Például a netet pár hete bejárt Pleaserobme.com oldal készítői, a Forthehack, humorosan szeretné felhívni a felhasználók figyelmet a közösségi oldalakon meggondolatlanul megosztott geolokációs adatok veszélyére. A site a népszerűbb közösségi oldalak hírfolyamából szűri ki és adja tovább azokat a felhasználói státuszokat, amelyekben a user közli, hogy éppen hol van és mit csinál (és ami nem otthon van), ezzel indirekt módon mintha üzenne a rablóknak, hogy a lakása épp üres, és csak arra vár, hogy kirámolják. (A készítők talán leginkább a Foursquare-re vannak kiakadva, de az oldal maga összességében az érzékeny adatok megosztásának megfontolására hívja fel a figyelmet, felülettől függetlenül. Nem azt mondják, hogy a citált szolgáltatások - Twitter és Foursquare - rosszak, csupán azt, hogy az emberek pillanatnyilag nem okosan és nem a valódi hasznossága szerint élnek ezekkel a lehetőségekkel.)
David Armano, az Edelman Digital egyik vezetője végletes, de igen érzékletes hasonlattal írta le a személyes adatok kezelésének jelenlegi helyzetét: képzeljük el, hogy egy bankautomatából pénzt szeretnénk kivenni. Épp hogy behelyeztük a kártyánkat és kiválasztottuk a pénzfelvét funkciót, miközben egy csoport ember kukucskál át a vállaink felett, köztük közvetlen barátok, rokonok, távoli ismerősök és emberek, akikről azt sem tudjuk, kicsodák. És ezek az emberek mind azt lesik, ahogy épp a PIN kódodat akarod beütni az ATM billentyűzetén. Na ilyesmi állapotok uralkodnak mostanság a közösségi oldalakon.
Egyfelől tény, hogy az internetezők többségét egyelőre nem foglalkoztatja a megadott információkkal való visszaélés lehetősége, ugyanakkor a másik oldalról közelítve, a cégek a közösségi szolgáltatások továbbfejlesztésében érdekeltek; egy olyan globális információs háló megteremtésén dolgoznak, ami alapértelmezett módon minél több információt tesz elérhetővé minél szélesebb körben, legyen szó családi állapotunkról, földrajzi helyzetünkről, reggelinkről, véleményünkről, preferenciáinkról, kedvünkről, vagy bármi egyébről. Más-más módon, de ezt teszi a Google Buzz, vagy a Microsoft újítása, az Outlook Social Connector is.
Előbb válik elérhetővé a technológia, mintsem mentálisan felkészülhetnénk a fogadására és a használatára. Bár jelenleg a fejlesztések diktálnak, a felelősen gondolkodó felhasználóknak egyelőre van még beleszólása a folyamatokba. Ennek köszönhető az is, hogy alig pár nappal a Buzz debütálását követően több, a privát információk védelmét szolgáló változtatást eszközöltek a Google fejlesztői, és alig 2 héten belül még egy nyilvános elnézést kérő posztot is közzétettek a Google GMail blogján a Buzz adatvédelmi hiányosságai miatt.
Mindez egyelőre az előszobája annak a webnek, amely alapját az egyéni felhasználó, és annak kapcsolatai alkotják majd. Addig bizonyára sokan lesznek olyanok, akik saját kárukon fogják megtanulni, mit szabad és hogyan közzétenni az interneten. A lényeg, hogy bár izgalmas az újítások élvonalbeli kipróbálása, az ész nélküli adaptáció azonban nem csak előnyöket, de kockázatokat is magában rejt. Egy a fontos: mielőtt rányomsz az elküld gombra, gondold át még egyszer.
