Bizniszt. Méghozzá nagy bizniszt. Az Apple elsőként rukkolt elő egy olyan, a fogyasztók számára is vonzó és (vitatottan) praktikus megoldással, amellyel a legnagyobb digitális tartalom-disztribútorrá válhat - ha sikerült megnyernie a megfelelő tartalom partnereket, és meggyőznie a fogyasztókat.
Az iPad egyetlen célt szolgál: hogy viszonylag kényelmesen, (értsd: egyszerű navigációval valamint egy könnyű és vonzó házzal) rávegye az embereket arra, hogy egyre több tartalmat digitális formában fogyasszanak, vagyis leváltsák az újságokat, magazinokat és könyveket egyetlen képernyőre.
Az Apple zsenialitása abban rejlik, hogy hihetetlen érzékenyen reagál a fogyasztói szokások változására, és még mielőtt a fogyasztók konkrét keresletté formálnák igényeiket, új, innovatív megoldással lép elő. Ahhoz pedig kiváltképp ért, hogy ezt az újdonságot kapóssá tegye a piacon.
Mi volt előbb, a zeneletöltés, vagy az iTunes? Hát persze, hogy az előbbi. De a fájlmegosztók terjedésére az Apple reagált a leginkább fogyasztóbarát módon: elérhető árúvá, és online letölthetővé tette - on demand - a zenét. Az Apple nem tett mást, mint összehangolta a változó fogyasztói igényeket, és a zeneipar érdekeit, és ebből kiváló profitot termel - a többi érdekelt fél számára is megfelelő módon.
Az Apple az iTunes-szal megváltoztatta a zenehallgatási szokásokat, és reményeik szerint az iPad ugyanezt fogja tenni a nyomtatott termékek piacán is.
Sokan támadják az iPad-at, amiért nincs benne kamera, multitasking vagy SIM. Aki ezt várta, tényleg kifogásolhatja is. Ugyanakkor érthető az is, hogy az Apple nem kívánja kannibalizálni az iPad-del az iPhone-t, vagy a MacBook-ot. A fogyasztóknak először azt kell megtanítani, hogy egy világító képernyőn is lehet újságot olvasni a reggeli kávé mellett, vagy az ágyban fekve könyvet olvasni. Hogy a kultúra digitális formában olcsóbban, kompromisszumok nélkül is elérhető, miközben a teljes nyomdai és kiskereskedelmi költséget megspóroltuk. Rövid távon minden bizonnyal az eszköz értékesítése hozza a profit nagy részét, azonban hosszú távon az Apple stratégiája bizonyára a tartalom disztribúciójából származó jutalékra épül.
Az online tartalom fizetőssé tétele forró téma mostanág. A digitális felülettel is rendelkező kiadók egyre kényszeredettebben keresik az online profitábilissá tételét. A print kiadványok értékesítése folyamatosan csökken, miközben a kizárólag a hirdetési bevételekre épülő online média modellek sem bizonyultak sikeresnek. Ráadásul közel van az a pont, amikor a nyomtatott sajtóból származó nyereség eliminálódik.
Az iPad megoldást jelenthet a zsákutcába jutott kiadók számára, ugyanakkor frontvonalat nyitott az Amazonnal, amely a világ legnagyobb online könyvterjesztője, és amely nem mellesleg a legjobban fogyó e-könyv olvasót dobta piacra, a Kindle-t. Amikor az Apple leszerződött Amerika legnagyobb könyvkiadójával, a MacMillan-nal, az Amazon.com rögtön ki is zárta a hűtlenkedő kiadót az online áruházból. (A Mashable értesülései szerint a könyvek megtekinthetőek, de már nem rendelhetőek meg.) Az üzenet egyértelmű.
Pillanatnyilag még óriási érvágást jelenthet egy kiadó számára, ha nem jelenik meg a piacvezető e-bolt kínálatában. Akkor miért döntött mégis úgy a MacMillan, hogy vállalja a kockázatot? Az ok az Apple árazási modellje, amely sokkal vonzóbb lehetett az Amazon-ével szembeállítva, ugyanis az iPad-en megvásárolt tartalmak esetén az Apple (az App Store-ban már bevált) 30/70 százalékos arányban osztozik a kiadóval, és itt kivételesen a 70% a kiadónál marad. (Finoman emlékeztetnék a hazai viszonyokra: nálunk a terjesztő részesedése a könyv fogyasztói árából elérheti a 60-70%-ot is!)
A háború tehát elkezdődött. A kiadóknak dönteniük kell: vállalják-e az új platformra vándorlást (és ezzel kockáztatják-e helyüket az Amazon virtuális könyvespolcán), de mindezért magasabb profitot realizálhatnak? És a könyvkiadók után majd jönnek a lapkiadók és a filmesek, és ezzel lassan értelmét veszíti a könyvtárba és tékába járás, hiszen minden elérhető lesz egyetlen képernyőről. Szóval, mielőtt egy legyintéssel elintézzük az iPad-et, várjuk ki a végét. Végülis az Apple-t akkor is eladhatatlan vacaknak kiáltották ki, amikor kivette a gépéből a 3 1/2-es floppy-t, aztán mégis eladták valahogy…
