“Meg kell találnunk azokat a csatornákat, ahol ott vannak a diákok. Ha ez a közösségi média, akkor oda kell mennünk” - hangzott el a nagyon határozott mondat az egyik kerekasztal beszélgetésen a novemberben megredezett Oktatás Nyilvánossága Konferencián.

A leánykori nevén Felsőoktatás Nyilvánossága Konferencián idén is elsősorban a főiskolák és egyetemek marketingesei képviseltették magukat, és ahol konkrétumok is elhangzottak, ott közös pontként jelent meg az online közösségi média, mint új és izgalmas lehetőség a marketing mixben.

Sok a célcsoport

A felsőoktatási intézmények a társadalom számos csoportjával kommunikálnak, ezek között a leendő hallgatók (vagyis az alapképzésben résztvevő 18-19 éves, érettségizett fiatalok) csak egy, bár üzletileg talán a legfontosabb célcsoport. A másoddiplomás képzések és egyéb szakirányú tanfolyamok előtérbe kerülésével azonban az  Alumnival való kapcsolattartás legalább olyan fontos lesz rövid időn belül, de ugyanígy nem feledkezhetünk meg a már bekerült hallgatkról, a dolgozókról és más érdekcsoportokról sem.

A felsőoktatással kezdődött

A napokban 350 millió regisztrált felhasználót elérő Facebook  bölcsője szintén a felsőktatás. Zuckerberg és az oldal alapító készítői (Dustin Moskowitz és Chris Hughes) először a saját intézményük, a Harvard számára kívántak létrehozni egy informatív “telefonkönyvet”, egy “arckönyvet” ahol a hallgatók megismerhetik iskolatársaikat és kapcsolatba léphetnek egymással. A sikerük átütő volt, és innen a szotri nagyjából már ismert.

A mindennapi kapcsolattartásra létrehozott Facebook egyszerre kínálta a meglévő hálózatainkhoz való kapcsolódás lehetőségét, és támogatta a közös érdeklődés mentén új közösségek kialakulását. Az iskolatársak egymást hívták meg az oldalra, a volt iskolatársak pedig ismét egymásra találtak. Ekkor még az intézmények hivatalosan nem jelentek meg, sokkal előbb léptek működésbe azok a “hub”-ok, akik segítették a volt évfolyamok újbóli összekapcsolódását és az információ áramlását. A “hub”-ok azok a személyek, akik sok emberrel lépnek kapcsolatba, ezáltal (akár önkéntelenül is) segítik, gyorsítják a hálózaton belüli mikroközösségek növekedését és megszilárdulását. A Facebookon a mai napig az egyik legerősebb közösségépítő hajtóerő az azonos felsőoktatási intézményhez való tartozás.

Valamire vártak

Mostanáig a hazai intézmények még nem tekintették számottevőnek az online közösségek erejét, de legalábbis is nem találtak fogást rajtuk, nem volt ötlet a platform kiaknázására. Az iskolák jódarabig hanyagolták a hivatalos megjelenést, az iwiw-en éppúgy, mint a Facebook-on. Talán észre sem vették, hogy egyes reprezentatív személyek körül már ekkor jelentős közösség szerveződött. A csoportok és page-ek (magyar fordításban rajongói oldalak) indításakor azonban gyorsan megjelentek az első “intézményi ihletésű” közösségen belüli közösségek - de ezek még mindig csak alulról szerveződtek. Az alapító jellemzően egy-egy hub volt, a tagok pedig elsősorban annak első és másodszintű ismerősei.

2009 év elején még egyetlen magyar felsőoktatási intézménynek sem volt hivatalos Facebook oldala, vagy csoportja, viszont több tucat olyan mikroközösség működött már, amelyet egy-egy civil aktivista (hívhatjuk ügyfél-evangelistának is) hívott életre. A nyelv sem jelentett már akadályt, ugyanis közösségi alapon megtörtént az oldal 90%-nak magyarítása is.

Rajongókból diákok

A rajongói oldalak indításával a márkák az egyénektől elkülönülve jelenhettek meg a közösségben. 2009 a felsőoktatás ébredésének éve volt. Többek között megjelent a Facebook-on a Harvard, a Berkeley, az Oxford, de ismertségük ellenére mégsem ezek az intézmények bizonyultak a legnépszerűbb közösségi tartalomszolgáltatónak. Ezt a címet jelenleg a Texas A&M Facebook oldala tudhatja magáének, amely az első olyan oktatási intézmény volt, amely át tudta lépni a 100 ezer fős bűvös rajongói tagszámot, és amely jelenleg több mint 148 ezer egyedi rajongót tudhat magáénak. A Taxeas A&M jól ráérzett arra, hogy a hallgatóknak mire van szüksége: az unalmas, hivatalos közlemények helyett párbeszédet kezdeményezett a diákokkal, és ellátta őket a beszélgetés alapjául szolgáló témákkal: például programokkal, érdekességekkel és tematizáló kérdésekkel mozgatja a közösséget, valamint szükség esetén reagál is a beérkező hozzászólásokra.

Tudatos tervezést igényel

Az intézmények többségében azonos tartalom-stratégiát választanak: létrehoznak egy központi oldalt, és itt posztolják az intézmény híreit, illetve különféle tematikák mentén (pl. sport, felvételi, campusok, esetleg karok szerint) al-közösségeket szerveznek, majd becsatornázzák őket a főfolyamba. Ennél ügyfél-orientáltabb megoldás, ha az intézmény azonosítja a fontosabb célcsoportokat, és az ő információs igényeiknek megfelelően alkotja meg a központi oldalt, és a szatellit közösségeket, például külön posztol a jelenlegi és a volt hallgatóknak, sőt, megfelelő elérés esetén, külön a szülőknek, és külön a felvételizőknek is.

Megfelelő erőforrás és taglétszám esetén olyan szinten is érdemes lebontani a közösséget, mint az egyes szakkörök, az intézményen belüli mozgalmak és a rendszeres kulturális programok is. A tartalmak között természetesen biztosítani kell az átjárhatóságot, és a transzparenciát. Ez nélkülözhetetlen a felhasználók bevonásához (hiszen ha kizárjuk őket bizonyos tartalmakból, az ellenérzést is szülhet, ugyanakkor bizonyos, érzékeny tartalmakat, pl. a panaszokat, elkülönítve érdemes tárgyalni.)

Tipikus hibák

Több tucat oldal átnézését követően annyit megállapítottam, hogy az oldalak összetétele meglehetősen unalmas, a tartalom sablonos és alig van pár, az átlagosból kiemelkedő oldal. Nem igazán törekednek az iskolák a jelentkezők megnyerésére, és kevés energiát fordítanak az oldalon lévő közösség aktivizálására is. Az üzenőfalra beküldött információk sokszor túl szűk csoporthoz szólnak, miközben az oldal elérése valamennyi célcsoportot lefedi, így sokan és sokszor irreleváns üzeneteket kapnak. Ez bosszantó, és fennáll a veszély, hogy a túl aktív posztolás hatására a rajongók elhagyják a csoportot, de legalábbis letöltják az oldaltól érkező üzeneteket. Sok intézmény pedig a tartalom hiányától küzd: bár létrehoz csoportot, vagy rajongói lapot, azt már nem képes érdekes és rendszeres információval megtölteni,  vagy a kezdeti lelkesedés hirtelen megtorpan, és a bíztató kezdet után hirtelen leáll a publikáció.

Mivel a téma óriási, és akár önálló blogot is ki tudna tenni, én csak pár érdekes tendenciát emelhetek itt ki. A finom részletekben érdemes személyesen is elmélyülni, mert valóban izgalmas. Kiindulásképen íme néhány hasznos link:
1. Duke University - UStream-alapú webcastok alkalmazás
2. Stanford University: növekedési stratégia a gyakorlatban
3. Real time toplista a legtöbb tagot számláló intézményekről (USA)
4. Egy oldal, amely a felsőoktatási intézményi oldalak gyűjtőhelye kíván lenni