Érdekes buzzword jött szembe nemrég az AdAge hasábjain. A világ vezető kommunikációs szaklapjának online kiadásában közzétett 25-ös véleményvezér toplista (25 médiaszemélyiség, akiket érdemes követni a Twitteren) kommentezői szerint a szűk lista tele van olyan Twitter sznobokkal, akik - állításuk szerint - totálisan félreértik a Twitter lényegét.
A felháborodott kommentezők szerint ezek a médiás arcok nem értik, miről is szól a Twitter valójában. (Csendes zárójelben hivatkoznám meg ennél a résznél a tegnapi közösségi oldalas posztot, ami a tartalomgenerálás arányáról is szólt.) Többen ugyanis sérelmezik, ha az általuk bejelölt személy nem jelöli vissza a követőit, sőt, ezt a gyakorlatot egyenesen twetikátlannak tartják.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a kölcsönösség hívei sok mindent nem vesznek számításba:
1. Aki mindenkit követ senkit sem olvas.
2. A bejelölők között egyre több a spamelő.
3. A tartalom szűrése az egyén felelőssége, különben is, minek olvasson olyat, ami/aki nem érdekli. stb.
Gyakorlati tapasztalatom szerint 50 aktív csiripelő fölött - csak a Twitter.com-on - valóban nehezebb képben maradni, bár a különféle szűrők és appok sokat segítenek a felhasználót érdeklő részletek összerakásában. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a twitterező közösség egy része (aki igen erősen hallattja a hangját pl. az AdAge fórumában) egyáltalán nem véleményvezérekben és követőkben gondolkodik, hanem egy kölcsönös előnyökön alapuló, információ-megosztó szimbiózisban, ahol nincsenek értékesebb felhasználók (vagyis követendők) és kevésbé értékes ignorkák.
A követés pszichológiája egyébként nagyon érdekes dolog. Például az üzenetek minősége és gyakorisága, személyessége, orientációja, a továbbküldött (retweetelt, RT) üzenetek aránya és forrása, a reakciók gyakorisága, és a reagálások kiterjedtsége stb. alapján könnyen alkotunk (megjegyzem, inkább az előítéletekből táplálkozó) személyiség-profilt egy-egy felhasználóról (szociometriáról nem is beszélve). Ez alapján viszonylag gyorsan kialakulnak ellenérzések egyes felhasználókkal, vagy felhasználói csoportokkal szemben.
Ha a felháborodott júzer a hálózatok működésében megfigyelhető kölcsönös függést várja el a kommunikációban is, akkor jó eséllyel sértődhet meg, ugyanis a hálózati csomópontok mindig nagyságrendekkel több követőt fognak begyűjteni, és csak pár, számukra releváns információ-forrást követni annak érdekében, hogy a hálózaton belüli információ-elosztó funkciójukat megőrizzék. A pökhendinek tűnő magatartás az esetek többségében tehát szükségszerű, ezért nincs ok a felháborodásra. Az viszont valóban elgondolkodtató, ha egy profil senkit sem követ, ellenben aktívan (de nem automatizáltan) osztja az észt.
Vélemények welcome! AdAge cikk kommentek itt.
